Büntessünk? Ha igen, hogyan?

Mivel teszünk a gyermekünk számára a legjobbat? Hogyan tudjuk megmutatni nekik a helyes utat?

Nem azzal a képességgel születünk, hogy meg tudjuk különböztetni, hogy mi a jó és mi a rossz. Ezt gyermekkorunkban a szocializáció során és a szüleinktől tanuljuk meg. Ezért fontos a visszajelzés, hogy mi az, amit jól csináltunk és mi az, amit nem. A legfontosabb a dicséret. Már kutatások is bizonyítják, hogy nevelni ezzel lehet a leghatékonyabban. Hisz azt a viselkedést kell megerősíteni, amit viszont szeretnénk látni. De azt is tudnia kell a gyermeknek, ha valami rosszat csinált. Ezt hogy tudják elsajátítani a mi segítségünkkel?

A három legfontosabb alapelv: az igazságosság, következetesség és hitelesség

Mint minden nevelési kérdésnek -így annak is, hogyan fegyelmezzük gyermekünket- ez a 3 alapelv adja az irányvonalat.

Következetesség
Közvetlenül a nem megengedett viselkedés után mondjuk el mi és miért nem volt helyes abban, amit tett. Hisz, ha órák telnek el a kettő között, már nem várhatjuk el ugyanazt a hatást.
Fontos, hogy előre jelezze a szülő, hogy mi fog történni, ha a gyerek rosszat csinál. Az időben lefektetett szabályokhoz tudja igazítani a gyermek a saját viselkedését.
Nem jó, ha a szülő hangulatától függ mi a reakciója ugyanarra a viselkedésre: szidással reagál, a másik alkalommal megbocsátó mosollyal.

Igazságosság
Életkorának megfelelő viselkedést várjunk el tőlük! Gyakran tapasztalom, hogy a gyermeküket kis felnőttként kezelik szüleik.
A büntetés mértéke ne legyen túlzó, ne legyen sokkal erősebb, mint maga a tett volt. (pl. 3 hétig nem számítógépezhetsz, mert összetörted a poharat.)
Meg kell vizsgálni a körülményeket: szándékosan csinálta vagy véletlenül történt? Az ügyetlenségből elkövetett vétségért nem jár büntetés. (Gyakran pont azért ejti le a poharat, mert már megtanulta, hogy ő ügyetlen. Ne erősítsünk rá gyengeségekre!)

Hitelesség
Ha megmosolyogjuk gyermekünk csintalanságát, miközben azt mondjuk ”nem szabad a járdán ilyen gyorsan biciklizni”, nem leszünk hitelesek.
Mi magunk is éljünk és viselkedjünk úgy, ahogy az gyermekünktől elvárjuk!
Fontos, hogy a fentieket nyugodtan, higgadtan tegyük. Hisz, akkor nem sodornak el az érzéseink. Ahhoz, hogy megértse (pontosabban megérezze) a gyermek, hogy melyik cselekedete miért nem elfogadható, fontos, hogy érzelmi megnyilvánulásunk összhangban legyen a mondatainkkal.

Amit ne alkalmazzunk

Az érzelmi zsarolás
„Nem szeretlek, ha nem vigyázol az új nadrágodra!” – Akár ez is kicsúszik egyszer-egyszer. Kerülendőek az olyanfajta büntetések, amikor a szülő nem szól hozzá gyermekhez. Ezt szakmai nyelven szeretetmegvonásnak nevezzük. A gyermek ilyenkor azt éli meg, hogy nem fontos a szüleinek, nem szeretik. Feltételezem, nem ez a célja a büntetésnek.

Az ijesztgetés, a fenyegetés
„Ha nem hagyod abba, szólok apádnak!” Ne csináljunk apából mumust, akitől a gyermek félni kezd. Az ilyen mondatok a kicsi szorongását fokozzák (és a mi feladatunk éppen ennek csökkentése lenne). A fenyegetés, ijesztgetés olyan mértékű feszültségfokozódással járhat, hogy gyermekünk pánikba esik és gyakran pont ilyen állapotban követnek el több hibát.

Testi fenyítés
A fizikai bántás megfélemlítést vált ki. Azok a gyerekek, akiket megütnek, agresszívebbek lesznek. Nem mellesleg sérüléseket is okozhat.

Megalázás
„Ha én is ilyen ügyetlen lennék, nem lenne munkám!” A lelki fejlődésünk során ezek a reakciók az önértékelést gyengítik, biztonságérzete csökken.

Ne éljünk vissza életkori illetve erőfölényünkkel!
Az ilyen viselkedések nagymértékben a szülők tehetetlenségét jelzik. Aláássák gyermekük biztonságérzetét és a szülőkbe vetett végtelen hitet.

https://infoneked.hu/szakertoi-oldal-buntessunk-ha-igen-hogyan/